Erdei iskola 11./Képzelet

image post

Most, hogy már ennyi titkomba beavattalak benneteket, be kell vallanom, hogy ez a sok-sok izgalmas kaland csak így, egymás után elmesélve ilyen izgalmas. Legtöbbször napokig, hetekig járom az erdőt és nem történik semmi “izgalmas”. Csak beszélgetünk, vagy csak gyönyörködünk egymásban. Olyankor aztán az ember füle, orra, szeme már vágyakozni kezd egy nagy kaland után, amit persze aztán legtöbbször csak a képzelete produkál. Egy bőgő szarvasbika, egy vadászó róka, vagy egy verekedő muflon kos pár hamar megjelenik a képzelet képernyőjén, ha az ember nagyon szeretné látni. És ami a legfurcsább az egészben, ha valamire tényleg nagyon vágyódunk, annyira, hogy már szinte minden pillanatban csak rá gondolunk, elfelejtjük a kötelességeinket, minden munka háttérbe szorul és csak az a bizonyos dolog van a szívünk közepében, akkor előbb, vagy utóbb a vágyunk teljesül.

Teljesen mindegy, hogy mi az. Egy játékautó, egy utazás, egy családi ház, vagy csak egy jó meleg tál bableves, csak rajtunk, a várakozásunk állhatatosságán, hűségén múlik, hogy mikor valósul meg. Csak egyetlen szabályt kell betartani, hogy senkit se akadályozzunk meg közben, hogy az ő vágyai is teljesüljenek.

Látom, már kezditek unni, mert sehol egy tündér, sehol egy rosszcsont kobold, hát mondok egy példát.

Amikor elkezdtem a természetfotózást odamentem, ahol tanulni lehetett. A legjobbakhoz. Volt a Nimród újságnak egy fotó klubja, ahol rendszeresen olyan fiatalok jöttek össze, akik szerelmesei voltak a természetnek és a fotózásnak. Ott aztán levetítették egymásnak a képeiket és szabadon lehetett kritizálni, dicsérni. Nagyon izgalmas volt. Számomra akkor még hihetetlennek tűnő felvételek jelentek meg a vásznon. A lemenő nap előtt elhúzó kócsagcsapat, a kacsát cipelő róka, verekedő szarvasbikák. Akkor rögződött belém, hogy nekem is meg kell találnom a bőgő szarvasbikát és ilyen csodálatos felvételt kell csinálnom róla. Azután eltelt négy-öt év és egy fagyos októberi reggelen sikerült lencsevégre kapni azt a bizonyos szarvasbikát.

De így volt ez a házépítéssel, a hivatali munkámmal, a zongorázással is és tudom, így lesz ez mindennel, amit a szívem közepébe teszek. Az persze már rajtatok múlik, mit tesztek a szívetek közepébe. Ha azt, hogy gazdagok lesztek, akkor az; ha azt, hogy koldusok, akkor az fog teljesülni. Csak rajtatok múlik. Útközben az őrzőangyalotok figyelmeztetni fog minden veszélyre, de segíteni fog vágyaitok beteljesülésében. Ilyen az angyalok természete.

Az én vágyam most az, hogy olyanok között éljek, akiknek átadhatom mindazt a szépet és jót, amit életem során összegyűjtöttem, akik meghallgatnak, ha nem is követnek, befogadnak, de nem ítélnek. Illúzióim persze nincsenek. Tudom, hogy ami fontos arra mindenkinek magának kell rájönnie. Mégis, ha így, mint most is, szívesen ültök le mellém és hallgatjátok a mesémet, ez már annak a jele, hogy erős a képzeletem, hiszen mi, így ketten-hárman már közösség vagyunk, és remélem emlékeztek a Bibliából, hogy a közösségnek is van angyala.

Tagged :

Leave a Reply




Current day month ye@r *